A református templomban megtartott misén Dr. Hermann-né Frenczel Erzsébet hirdetett igét. Prédikációjának alapigéje így szólt: „Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság”. – Talán az emberiség egyik legkedvesebb szava a szabadság. Ez az emberi méltóság velejárója, mert az egyén erre rendeltetett. Mindenki szeretne szabadságban élni, s olyan nehezen tűrjük, ha bárki vagy bármi korlátozza szabadságunkat – mondta a református lelkész, aki szerint a tökéletes szabadságot az Istennek szentelt szolgáló életben találjuk meg. Úgy folytatta, a szabadság bibliai fogalma nem más, mint szabaddá tétel rendeltetésünk betöltésére. – Az az ember, aki szabad, az tudja a másikat elfogadni, az képes a másikat szeretni, tisztelni, becsülni. E nélkül nincs egészséges lelkületű egyén, és e nélkül egy nemzet sem létezhet – tette hozzá. Dr. Hermann-né Frenczel Erzsébet gondolatait azzal zárta, a szabadságért szüntelenül küzdenie kell minden embernek és népnek.
„A haza örök, s nem csak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz.” Kossuth Lajos gondolataival nyitotta beszédét Muraközi István. Berettyóújfalu polgármestere emlékeztetett 2019 kapcsán egy másik évfordulóra is: „ez az esztendő a Tanácsköztársaság centenáriuma is egyben. Nem egy dicsőséges, de mindenképpen figyelemre méltó és figyelmeztető évforduló. Akkor mindössze 133 nap adatott meg nekik. Mégis elég volt ahhoz, hogy a nemzet mellett a háborús években is kiálló katonák, gazdák, egyházi és polgári tisztségviselők százai pusztuljanak el a kezeik között.” Párhuzamot vonva az 1956-os történésekkel a polgármester úgy fogalmazott, a végeredmény itt is ugyanaz: egy végsőkig legyengített, elcsüggedt, kizsákmányolt ország, megfélemlített, megkínzott, bebörtönzött polgárok tömege, és mindig a népre hivatkozva, a tömegek támogatását hangsúlyozva ragadták magukhoz a hatalmat. 1956 forradalmárainak és szabadságharcosainak a céljuk azonban most is egy volt: az elnyomás és a megszállás felszámolása. „Az, hogy évről évre újra és újra összegyűlünk, emlékezünk és emlékeztetünk, elengedhetetlen eszköze annak, hogy nyitott tekintettel, őszinte elszánással nézhessünk a jövő felé.” – mondta Muraközi István, idézve Széchenyi szavait: „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.” Úgy folytatta: 1956 őszén sokkal színesebb volt a közbeszéd, mint ahogy ma leegyszerűsítve mondják vagy gondolják. Sokan, sokféleképpen képzelték el, mit is várnak a forradalomtól, és egy győztes szabadságharctól. A diktatúra sötétjében azonban a különböző értékek szálai össze tudnak futni egy pontban és egy cél érdekében. Muraközi István azt mondta, 1956 egyik legfontosabb győzelme, az önmagunk feletti, a közénk ékelődő széthúzás elleni győzelem megismétlődhet és rendre meg is ismétlődik. „Az újabb és újabb győzelmeknek pedig mi magunk is részesei és alakíthatói lehetünk. Mint ahogyan voltak résztvevői akkor, 63 évvel ezelőtt, akik ma is, mint minden évben itt vannak közöttünk, és újra önuralomra, önfegyelemre és az egymás felé fordulásra figyelmeztetnek bennünket. Ez ad nekünk erőt itt Biharban, Berettyóújfaluban ahhoz, hogy fontosabb legyen a jó szó, mint a halaszthatatlan ügyek. Fontosabbak legyenek közösségeink, intézményeink, gazdasági szereplőink, az ott folyó munka légköre, mintsem a kicsinyes, egyéni törtetés és a széthúzás. Fontosabb legyen a helyi közösség érdeke, mint saját magunk ügyei. Az összefogás pedig – folytatta – ne süllyedjen jelszavak, üres frázisok szintjére, mikor e szó mögött nem látszik, hogy valójában ki kivel tart. Sokkal inkább jelentse azt, mint amit az '56-ban eszmélők esetében, tartozzanak bármely világnézetű táborhoz is. A polgármester a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István életét és a hazáért tett munkáját felidézve úgy fogalmazott, lehetetlen a magunk teljesítményét az övéhez mérni. „De nem is ez kell, hogy a célunk legyen. Sőt, mindig tudnunk kell, hogy hol, és hogy mekkorák vagyunk, hogy mi az, ami a mi dolgunk, mennyit bírunk, és meddig mehetünk. De ami a mi dolgunk, azt maradéktalanul el kell végeznünk. Amit elbírunk, azt fel kell emelnünk. Ameddig elmehetünk, azelőtt soha nem állhatunk meg.” Rajtunk áll - tette hozzá -, hogy jelenünk múlttá nemesedik, vagy éppen a múlt homályába vész. Wass Albert szavait idézte: „Csak a vér s a nyelv tudja összetartani az embereket, s a közös múlt emléke. Ha ez megszűnik, fölbomlik a világ."
A „Maradj hűséges a földhöz” című ünnepi műsort Koroknai Árpád előadásában láthatták. Az ünnepségen közreműködött a Berettyóújfalui Ifjúsági Fúvószenekar. Az emlékezés végén az ’56-os emlékműnél koszorúkat helyeztek el.
