Igehirdetés a számontartásról
Ebben az évben is a református templom szolgált az ünnepi istentisztelet helyszínéül, ahol a Dr. Hermann-né Frenczel Erzsébet által hirdetett ige a számontartásról szólt, arról, hogy valamire emlékezünk, valamit észben tartunk, mert nem akarjuk elfelejteni. „Számon tartjuk hazánk történelmének jeles eseményeit és alakjait, így a márciusi ifjakat is, akik az életüket adták értünk” – mondta a református lelkipásztor. Arról is beszélt, nehéz lenne felfedni, milyen hit lakott a márciusi ifjak szívében, arról azonban nem feledkeztek meg, hogy Isten felettük áll, és ebből a kapcsolatból erőt meríthetnek. Hitük erkölcsi kötelezettségeit magukra vették, és nem emberi nagyszerűségnek tartották életüket. – Belülről jár át bennünket március 15-e üzenete, pedig a vége halál volt, mégis képes újra, meg újra bátorítani, megújítani, előremutatni, mert az áldozatuk nem volt hiábavaló – hangsúlyozta Hermann-né Frenczel Erzsébet.
Az 1848-as történések ünneplése minden magyarnak a szívében él
A megemlékezés ezúttal is a Népligetben folytatódott. Muraközi István ünnepi beszéde elején felidézte a március 15-én történteket, majd kiemelte: joggal tartjuk legnagyobb nemzeti ünnepünknek ezt a napot, mely minden korban a magyar szabadság szimbóluma maradt. Gondolatait azzal folytatta, talán nem túlzás azt állítani, hogy a ’48-as események ünneplése minden magyarnak a szívében él. – Mindenkinek vannak emlékei fiatal korából, hogyan ünnepeltük a forradalom hőseit évekkel, évtizedekkel ezelőtt. Azért, mert átélhető a történet, mert könnyű azonosulni a feudális magyarság szabadságküzdelmével. A sok tavaszt megért honfitársaink még emlékezhetnek azokra az időkre, amikor még a szocializmust építettük, és a kommunisták katonai megszállásának árnyékában lehetett ünnepelni a hősöket. A magyar fiatalok mégis Petőfit, Jókait, Bem apót és társaikat őrizték meg emlékezetükben.
Városunk polgármestere arról is szólt, miután a forradalom győzött március 15-én, kezdetét vette a szabadságharc Bécs ellen a magyar szuverenitásért, ami szép sikerekkel, kudarcokkal, újabb hősökkel, és sajnos még több áldozattal, még több hősi halottal járt. – A császári udvar végül az orosz cár 200.000 főből álló seregével tudta csak térdre kényszeríteni a magyarokat. A szabadságharc Világosnál ért véget, miután 1849. augusztus 13-án Görgey Artúr és serege letette a fegyvert. Az ezt követő megtorlás szörnyű volt. Hosszú évekre elveszítettük önállóságunkat, sokakat október 6-án kivégeztek, ezreket bebörtönöztek, sokan elmenekültek. Kossuth emigrációba kényszerült, az itthoniak illegalitásba, kényszerű hallgatásba burkolództak.
A közel két évtizedes időszakot a kiegyezés zárta, ami hazánk újkori történelmének legsikeresebb szakasza volt, de az oda vezető út rögösnek bizonyult. – Magyarok vagyunk, tehát nekünk minden fontos történelmi időben két teljesen eltérő út között kell választanunk. Kossuth és Deák két teljesen más utat javasolt, mivel mindketten másban látták a szabadságharc elvesztésének okát. Meglévő vitáik ellenére azonban mindketten megmaradtak a magyar emlékezetben, mert bár más módon képzelték el az ország sorsát, más utat képzeltek el a haza felvirágoztatásáért, egyet senki nem vont, és most se vonhat kétségbe: mind a ketten Magyarországért éltek és haltak, hazánk érdekeit tartották szem előtt. Nélkülük, valamint a forradalom és szabadságharc hősei nélkül ma nem állhatnánk itt, hiszen ők az életüket áldozták a magyar hazáért és szabadságért – fogalmazott Muraközi István.
Tied vagyok, tied, hazám!
Idén „Tied vagyok, tied, hazám!” címmel a Berettyóújfalui Szakképzési Centrum Bessenyei György Technikum diákjai adtak ünnepi műsort, melynek összeállítója Vékonyné Somi Erika oktató volt.
A nemzeti ünnep alkalmából szervezett megemlékezés most is koszorúk elhelyezésével zárult az 1848-49-es népligeti életfánál. A programon ezúttal is közreműködött az ifjúsági fúvószenekar Hegedűs Imre karmester vezényletével.