„Azért lettünk, hogy alkossunk, szeressünk, nyerjünk…”

Március 15-én, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 170. évfordulóján a Berettyóújfaluban megtartott ünnepi rendezvények 10 órakor istentisztelettel kezdődtek a berettyóújfalui baptista imaházban.

Igét Kiss János lelkész hirdetett. Beszédjének központjában a szabadság állt, mely – mint fogalmazott – vélt vagy valós lehet, de a belső, belülről fakadó szabadságot csak Krisztusban lehet megtalálni.

 

A Népligetben éppen 30 évvel ezelőtt felállított ’48-as kopjafánál tartott megemlékezésen elsőként a Pásztor Sándor, a Bihar Megyei Önkormányzat elnöke köszöntötte a berettyóújfaluiakat. A bihari és általuk minden más határon túli magyar nevében kiemelte, hogy az együttműködést, az egy irányba tartást 1848-ból merítve erősítheti meg a nemzet, és erre újra jó alkalom a mostani ünnepnap. Ennek szimbóluma az is, hogy számos területen elindult közös munka mellett a magyarországi bihariak – országgyűlési képviselőjük és Berettyóújfalu polgármestere jóvoltából – több ezer méter nemzetiszínű szalagot juttatnak át Bihar megyébe, ahol aztán kokárdákat készítenek belőle a nemzeti ünnepre. Most ezekből hozott jó néhányat, hogy itt kioszthassák a jelenlévők között.

 

Ünnepi beszédet dr. Vitányi István országgyűlési képviselő mondott, aki a márciusi ifjak által fogalmazott 12 pont nyitósorával indított: Legyen béke, szabadság és egyetértés. Üzenetét alapvetően e három fogalom értelmezésével és aktualizálásával tette közzé. Amint fogalmazott, az akkorihoz hasonlóan „ma is egyetértés van abban, hogy ne egy szűk európai vagy világelit akarata és haszonvágya érvényesüljön az európai népek javait kiélve.” Ezt követően így folyatta: „Szabadságot kivívni és megtartani azt is jelenti, hogy számot vetni, majd számot tenni mindig, minden körülményben képes legyen egy nemzet. A szabadság, önállóság nem jelenthet elszigeteltséget, mint ahogy nem jelentett akkor sem. Magyarország beállt a forradalmi nemzetek sorába, és napjainkhoz hasonlóan akkor is megtalálta a szövetségeseit.” Az európai összefüggéseket kiemelve pedig rávilágított, hogy „1848–49-ben számos, más nemzethez tartozó honvéd, közlegények és tábornokok harcoltak a magyarok oldalán, a szabad, független országért és Európáért. Akik nem zsoldért, közvetlen anyagi javakért, pozíciókért rántottak kardot, hanem a tiszta eszmékért, és egy valóban fejlődő, gazdasági és társadalmi értelemben is gyarapodó államszövetségért. Aki ezekkel az eszmékkel, igaz szándékokkal nincs tisztában, soha nem fogja ezt megérteni.”

 

A közelgő országgyűlési választásokra is utalva fejtette ki maga és politikai közössége álláspontját, miszerint „a mi gondolatunkban, törekvéseinkben úgy él Európa képe, mint ahogyan 1849 után, amikor lassan, építkezve kialakult a boldog békeidők Osztrák-Magyar Monarchiája. Hogy a hozzáadott munka és érték valóban gyarapít, és ennek eredményeiből a befektetett erőforrások arányában, igazságosan részesülhet mindenki. …megtörhetetlen meggyőződésünk, hogy erős Európát csak erős nemzetek tarthatnak fenn.” Hangsúlyozta, hogy ma is új reformkorra és új kiegyezésre van szükség ahhoz, hogy Európa és benne Magyarország biztonságos, fenntartható maradhasson és a társadalmi egyensúlyok ne boruljanak fel. Mindehhez pedig egységes nemzetekre és elkötelezett polgárokra van szükség.

 

A beszédet követően a Szeredás Népzenei Együttes ’48-as nótákat adott elő, Csikos Sándor színművész pedig Petőfi Sándor visszaemlékezéseiből és verseiből válogatott. A megemlékezést a kopjafa koszorúzása és – az Ifjúsági Fúvószenekar kíséretében – a Szózat közös éneklése zárta.

–i –n

Helyi hírek

^ ^ ^
Copyright (c) 2017 - Bihari Hírlap